Leírás
December 5.
Az ötödik ablakban lévő kép egy fázós, magányos, szomorkodó kismadarat mutatott, aki egy sapkát kapott valakitől, és hálásan tette azt a fejére. GyurManó és barátai úgy érezték, hogy ebben a téli hidegben nemcsak az embereknek és a manóknak, de az állatoknak is jól esik egy kis törődés.
Azonnal összefogtak, hogy gondoskodjanak a kis madárkákról. Először is, készítettek egy madártetőt, amelyet fenyőágakkal és színes szalagokkal ki is díszítettek. Azután apró magvakat gyűjtöttek össze, hogy a szigeten élő összes madarat finomságokkal láthassák el.
Miután mindent elkészítettek, GyurManó és barátai körbeülték a madártetőt és várakoztak. Nem kellett sokáig várniuk, mert hamarosan a szigeten élő madarak is észrevették hogy finomság várja őket. Sok színes tollú, csicsergő kismadár gyűlt össze az etető körül, és boldogan csipegették a felajánlott finomságokat.
A sziget lakói örömmel nézték őket. GyurManó és barátai boldogan szórták tovább az eleséget, figyelve, ahogy az apró szárnyasok milyen boldogan lakmároztak.
Ez a cselekedet nemcsak egy kismadár sorsát változtatta meg, hanem az összes szigeten élő madárkáét. A sziget madarai boldogan daloltak a fák ágai között, mintha hálájukat fejeznék ki ember és manó barátaiknak. GyurManóék újra szembesültek azzal a ténnyel, hogy a szeretet és a gondoskodás nem ismer határokat és a kis dolgok is óriási örömöket hozhatnak bárki életébe Gyurmakalandok varázslatos szigetén.
A mesét írta, GyurManó kalandjait lejegyezte:
Marcsi néni
