Leírás
December 2.
A második ablak mögött egy pár jó meleg kesztyű képe volt látható, melynek zsinórja egy szívet formázott. GyurManónak nem kellett sokat töprengenie azon, vajon mi lehet ennek a képnek az üzenete. Úgy érezte, hogy ilyen kesztyűkre bizony nagy szükség van a téli hidegben. Így hát összefogott a barátaival és elhatározták, hogy közösen készítenek csodálatos, meleg kesztyűt mindenkinek, akinek szüksége van rá.
A kis manók lelkesen vágtak neki a munkának, mindenki a saját ízlése és stílusa szerint készítette el a kesztyűjét. Volt, aki színes gyöngyökkel díszítette, mások színes fonalakkal hímeztek rá vidám mintákat. Valamennyi kesztyű egy-egy kis manó szívét, lelkét és ügyességét tükrözte.
Amint elkészültek, GyurManó és barátai megajándékozták vele azokat, akiknek a legnagyobb szüksége volt rá. Mindannyian boldogan fogadták az ajándékot. A meleg kesztyűk nemcsak a hideg ellen nyújtottak védelmet, hanem azt is üzenték, hogy senkit sem hagynak magára a hideg téli időszakban.
GyurManó és barátai rájöttek, hogy a kis dolgoknak is milyen hatalmas jelentősége van. Az egyszerű cselekedetek is képesek melegséget és boldogságot hozni mások életébe.
Az ajándékozás és a közösség ereje révén a sziget lakói megérezték, hogy ebben a téli hidegben, ezek a szívvel-lélekkel-szeretettel készült kesztyűk nemcsak testüket, hanem lelküket is felmelegítik, és már mindannyian tudták, hogy a barátság és a segítőkészség örömtelibbé teszi a téli napokat Gyurmakalandok varázslatos szigetén.
A mesét írta, GyurManó kalandjait lejegyezte:
Marcsi néni
